3.fejezet

Ez a rész elég rövid lett... Sajnálom.

Mérgesen keresgéltem Dragot, a hím jégsárkányomat, ki az álcázás mestere, így megnéztem a barlangjában.

- Drago – förmedtem rá. – Gyere, segítened kell!

Pár másodperc múlva ordítását hallottam, majd előbújt a tizenkét méteres, négy és fél méteres jószág. Mindenki tisztában vele, hogy miféle állatokat tartok, ezért az okosabbak nem húznak újat velem. Nem tudnak beszélni, azonban a sajátos nyelvén megértem Őt. Tudom, mikor mit akar, s hogy jelenleg mit gondol, avagy mit szeretne mondani.

- Királynőm – sietett utánam Jeffery, annak ellenére, hogy állatkám nem igen kedvelte az idegeneket. – Ez nem jó ötlet. Nem hinném, hogy a White király járt itt, és nem éri meg!

- Nem érdekel – másztam fel Drago hátára, pontosabban a rá helyezett nyeregre, mivel a tüskéi nem teszik lehetővé, hogy csak úgy megüljem Őt. Az ellenezések ellenére felrepültem a magasba, s szárnyaltunk a felhők között. Drago színének köszönhetően beleolvad a környezetbe, mint a legtöbb sárkányfajta. Hasított a szélben szárnyaival, majd kérésemre lejjebb ereszkedett, mert embereket véltem felfedezni. Tartottuk a tisztes távolságot, azonban a gyilkosok még így is észrevettek minket. Először még nem néztek fel az égbe, de mikor a talajon nem láttak senkit, a felhőket kezdték kémlelni. Öten voltak, gyalog. Merész ötlet volt erre vállalkozniuk, de még így is megúszták. Mostanáig. Megláttak, így kénytelen voltam lecsapni rájuk.

- Drago – suttogtam, mivel tudtam, így is meghallja. – Vess közéjük.

Az én kicsikém alacsonyon repülve vetett az ellengések közé, kik meglepetten vették elő fegyvereiket. Pisztolyokat, késeket előrántva próbáltak megölni, azonban nem számítottak tudásomra, s ezt kihasználva csentem el tőrjüket, s szúrtam mellkasukba. Hamar végeztem mindegyikőjükkel, majd a sárkányomat hívva mentem a Lipeta Sivataga Királyságba. Igaz, eredeti tervem csak a gyilkosok meggyilkolása volt, és a legkedveltebb szolgálóim is így tudták, de vakmerőségem a végtelenségig szaladt, így nem hagyhattam ki ezt a jó lehetőséget.

Beléptem a Lipeta Sivataga Királyságba.  Egyre forróbb lett a levegő, azonban szerencsémre az égen fekete felhők gyülekeztek, így az idő egy kicsit enyhült. Az utamon senkit sem véltem felfedezni, amit nagy sajnálattal véltem, mivel az út hosszúnak, s unalmasnak tűnt.

Még pár nappal később is úton voltam, de mivel nem volt papírom, nem tudtam értesítő levelet küldeni a palotámba. Nagy valószínűséggel aggódtak értem, de ezek gondolatát elkerülve szálltam le Drago-ról. Körbenézve pillantottam meg White-ék kastélyát, melyre rápillantva éreztem egy éles fájdalmat, majd hasamat fogva estem össze.

1. fejezet

- Nem Jake, nem – kerestem ki öltözékem kiegészítőjét a szekrényben. – Meg kell tennem.

- Úrnőm, ez kockázatos – loholt a nyakamba a legkedveltebb szolgálóm.

- Azt mondta, édesanyám is szembeszállt az ellenséggel, egyedül – álltam meg egy pillanatra.

- Igen, és meghalt.

- De én nem Ő vagyok – bontottam ki hajamat. – Vagy én, vagy az egész nép. A csatában ezreink halnak meg, míg így csak én. Ez a kötelességem. Lehet, hogy a pokolba vezet, de meg kell tennem. Nem tudom mit tenne apám, de ilyennek nevelt. Hogy legyek erős, áldozzam fel az életemet másokért.

Jake Lannister letéve a dologról hagyta el lakosztályomat. A távolba meredve figyeltem egyre távolodó alakját, s gondolatban neki adtam igazat. Nem voltam gyáva, de jószívű sem. Nem akartam feláldozni az életemet olyan polgárokért, kik korábban mind fellázadtak ellenem. Komor arccal fordultam vissza tükrömhöz, majd húztam fel szebb ruhámat, ami a jéghez hasonlított, gyönyörű kék színe. A hidegnek köszönhetően felhúztam a szintén vízszínű bundámat, mert habár alkalmazkodtam az itteni éghajlathoz, nem mertem egy sima viseletben megjelenni. A másik ok, a nemrég talált család, kiket befogadtam otthonomba. Pár napja érkeztek, azt vallották két generáció óta a mi világunkban élnek, de egy kitörő vulkán miatt kénytelenek voltak menekülni, így találták meg kastélyomat. Az anya egy trópusi betegségben rögtön elhalálozott, így az apa egyedül maradt öt szép gyermekével.

Sajnálatos módon nem kivételezhettem velük, be kellett állítanom őket a rabszolga sorba, vagy a harcosok közé. Ma korán reggel beszéltem meg velük, hogy eldönthetik mivel szeretnék megpecsételni sorsukat.

A fogadóterembe érve rögtön térdre borult az egyik harcoktató, s kezet csókolt.

- Királynőm – üdvözölt a tanító. – Ha megengedi, Úrnőm gyönyörűbb mint máskor!

- Köszönöm, Jeffery – bólintottam, majd engedtem útjára. – Most menjen, várják!

Jeffery az én egyik gyermekkori nevelőm volt, pontosabban míg nem kerültem a trónra, tanította nekem is a harcolás fortélyait. Mikor hét éves voltam, akkor kezdtem, s nagy meglepetésre, Ő még csak a tizenötöt töltötte be.

Tiszteletet tették a befogadottak, majd helyet foglaltunk az egyik kanapén.

- Dűlőre jutottak, mit választanak? – tettem keresztbe lábaimat.

Nagy nehézséggel szólalt meg a tőlem pár évvel fiatalabb lány, kinek szőke haja vállára omlott, s egyszerű nadrágja és pólója kiemelte alakját.

- A cselédeknek és a harcosoknak hogy megy a sorsuk? – kérdezte félénken.

- Nos, a szolgák életük végéig dolgoznak, míg az utóbbi meghal – töltöttem nekik egy csésze teát. – Nagy valószínűséggel.

Elszörnyedve néztek rám a gyerekek, nem a legszebben fogalmaztam.

- Háborúra kevés valószínűséggel kerül sor – álltam fel, és járkáltam a teremben. – Az utolsó kétszáz évvel ezelőtt történt, azóta az ellenségnek híre, se hamva. Ha valaki meg beáll apródnak, egész életét úgy kell tölteni. Ilyenre születik az ember, nehéz a kettő közül választani. Kivételezni viszont nem kivételezhetek.

Szomorúan ültek a helyükön a polgárok, a férfi reménytelenül fogta meg gyermekei kezét, tudván, hogy nem lehetnek többé együtt.

- Királynőm – rohant be hirtelen egy havas ruhájú alak – A palota keleti szárnyában, a bálterem előtt öt holttestet találtunk. A White-ék.

Pár másodperc elég volt arra, hogy felmenjen bennem a pumpa, és ha lett volna a közelembe valami törékeny tárgy, nem úszta volna meg élve.

- Készítsd a sárkányomat – kiabáltam. – Meg kell látogatnom őket.

Prológus

 Királynőnek lenni nem könnyű. Lehet, ki vagy szolgáltatva, de Te magadnak kell a népet kiszolgálni. Meg kell felelni az embereknek, mert megölnek, s keresnek egy másikat.

 Velem is ez a helyzet. Miután édesapám meghalt, én örököltem a trónt. A nagyobb rangú férfiaknak volt ellenvetése ez ellen, mindenki át akarta venni a helyemet. De nem hagytam magam. A sarkamra álltam, megmutattam a népnek, hogy én vagyok az uralkodójuk, és aki elégtelen, az életével fizet. Elhatároztam, nem fogok a mások elvárásai szerint élni, nem fogok másoknak megfelelni. Az én életem, én irányítom.

 Mikor megszületünk, mindenki kap egy képességet. Van a víz, tűz, föld, levegő, a fő csoportok. Ezeket csak a királyi családból származók örökölhették. A normál emberek harcosoknak, avagy cselédeknek születnek. A legtöbbjük szolgáló, azonban tizennyolc éves korukban megváltozhat a jövőjük.

 E világba egy teleport kapu vezet, ami Matterhorn-on van. A bejárat az univerzumom egyik hegységébe vezet, a kastélyom elé. Több átjáró is van, de csak ezt nevezhetjük az én embereimének.

Ellenségeink is vannak e világegyetemben, pontosabban egy. Messze, a távoli napsütésben élnek, ahol perzselően forró a levegő. Személyes találkozásom nem volt velük, utoljára kétszáz éve látták őket, a dédnagyapám. Egy pusztító csatája volt velük, amiben nem aratott sikert. Ami nem meglepő, mivel az akkori király a tűz elemet sajátította el.

 Én a víz képességet kaptam meg, ahogy apám is. Szerettem volna az ellenségünket megölni, de vele szemben, őszintén kevés esélyem volt.

A világűrben pár évszázada átvették a „normális” polgárok viseletét, miszerint már nem köpenyben, s ilyen ruhákban járunk, hanem pólóban, nadrágban. Megváltozott minden, ami csak lehet. Személy szerint, én maradtam a régies öltözetnél, de leginkább a kedvenc, jégszínű ruházatomnál.

 Ám, minden megváltozott, mikor a másik királyságban új fejedelem lett, s az meg akar támadni minket…

Fejezetek

Prológus
1. fejezet

Cserék

Démonok Tánca

Képességek

Lipetában négy fő képesség uralkodott. A víz, mi gyógyít, s együtt érez. A tűz, mi rombol, s pusztít. A föld, mi életet ad, s élelmet. A levegő, mi repít, s értelmet ad. A négy ősi elemen kívül vannak a harcosok, és a cselédek. A harcosok meghalnak, a cselédek életük végéig raboskodnak.

Víz: A víz mely élőlényeket gyógyít, vele együtt lelkeket. Mi elmossa a sarat, megtisztítja az embert. A víz elemet általában azok birtokolják, kik együtt érzőnek, jó léleknek születnek. Megtanulják hogy kell használni, majd eldöntik mire használják. Rosszra, vagy jóra.

Tűz: A tűz, mi rombolja a környezetet, falvakat pusztít el. Elégeti a rosszat, avagy a jót. Elégeti az emlékeket, mik szárnyra kélnek. A tűz elemet azok birtokolják, kik pusztításra születnek. Eldönthetik, megváltják a világot, vagy szétrombolja.

Föld: A föld, ami életet ad az élőlényeknek, és táplálékot nyújt nekik. Eleséget adnak az állatoknak, hogy ne haljanak éhen. A föld elemet általában azok birtokolják, kik ellenszállva mással, védi a földet, a homokot, a sivatagokat. Eldönthetik, hogy akik erre születnek, mire használják fel e képességet.

Levegő: A levegő, mely felrepít a magasba, s értelmet ad a létnek. A levegő mi ad, vagy vesz. Ezt a képességet azok birtokolhatják, kik szelet, vihart kavarnak mások, s saját maguk körül. Eldöntendő mire használják.

Harcos: A harcos, ki meghal a népéért. Feláldozza az életét, csak azért hogy mások élhessenek. Egész életében harcol, készen áll a halálra.

Cseléd: A cseléd, ki élete végéig raboskodik. Kiszolgálja a méltóságokat, csak hogy boldogok legyenek. Egész életében szolgál, megtesz amit kívánnak Tőle.

A víz, tűz. föld, levegő elem egyikét csak királyi család tag örökölhet. Ha valaki együtt érzőnek, jó léleknek születik, nem feltétlen kapja meg a víz elemet, hanem, lehet a tűzet. Kiszámíthatatlan, ki mi lesz. A harcosság és cselédség születéskor dől el. Harcos, és cseléd csak azok lehetnek, kik nem királyi családból valóak. Az Ő sorsuk 18 éves korukban megváltozhat. Lehet, hogy egy harcos cseléddé válhat, de lehet hogy egy cseléd harcossá.

A világról

Lipeta

Lipeta két részre osztódik. A Lipeta Hegysége Királyságra, és a Lipeta Sivataga Királyságra. A Lipeta Hegysége Királysága központja, a palota, mi a legmagasabb hegyen helyezkedik el. A Lipeta Sivataga Királysága központja szintén egy kastély, ami Lipeta legmelegebb területén helyezkedik el.

Lipeta Hegysége Királysága nagy részét hegység borítja, tavak, folyók. Dúsgazdag állatokban, élőlényekben. Különleges lények is élnek itt.

Bővebb információ később!

Lipeta Hegysége Királysága palotája

Lipeta Sivataga Királysága "kastélya"