Prológus

 Királynőnek lenni nem könnyű. Lehet, ki vagy szolgáltatva, de Te magadnak kell a népet kiszolgálni. Meg kell felelni az embereknek, mert megölnek, s keresnek egy másikat.

 Velem is ez a helyzet. Miután édesapám meghalt, én örököltem a trónt. A nagyobb rangú férfiaknak volt ellenvetése ez ellen, mindenki át akarta venni a helyemet. De nem hagytam magam. A sarkamra álltam, megmutattam a népnek, hogy én vagyok az uralkodójuk, és aki elégtelen, az életével fizet. Elhatároztam, nem fogok a mások elvárásai szerint élni, nem fogok másoknak megfelelni. Az én életem, én irányítom.

 Mikor megszületünk, mindenki kap egy képességet. Van a víz, tűz, föld, levegő, a fő csoportok. Ezeket csak a királyi családból származók örökölhették. A normál emberek harcosoknak, avagy cselédeknek születnek. A legtöbbjük szolgáló, azonban tizennyolc éves korukban megváltozhat a jövőjük.

 E világba egy teleport kapu vezet, ami Matterhorn-on van. A bejárat az univerzumom egyik hegységébe vezet, a kastélyom elé. Több átjáró is van, de csak ezt nevezhetjük az én embereimének.

Ellenségeink is vannak e világegyetemben, pontosabban egy. Messze, a távoli napsütésben élnek, ahol perzselően forró a levegő. Személyes találkozásom nem volt velük, utoljára kétszáz éve látták őket, a dédnagyapám. Egy pusztító csatája volt velük, amiben nem aratott sikert. Ami nem meglepő, mivel az akkori király a tűz elemet sajátította el.

 Én a víz képességet kaptam meg, ahogy apám is. Szerettem volna az ellenségünket megölni, de vele szemben, őszintén kevés esélyem volt.

A világűrben pár évszázada átvették a „normális” polgárok viseletét, miszerint már nem köpenyben, s ilyen ruhákban járunk, hanem pólóban, nadrágban. Megváltozott minden, ami csak lehet. Személy szerint, én maradtam a régies öltözetnél, de leginkább a kedvenc, jégszínű ruházatomnál.

 Ám, minden megváltozott, mikor a másik királyságban új fejedelem lett, s az meg akar támadni minket…