Mérgesen keresgéltem Dragot, a hím jégsárkányomat, ki az
álcázás mestere, így megnéztem a barlangjában.
- Drago – förmedtem rá. – Gyere, segítened kell!
Pár másodperc múlva ordítását hallottam, majd előbújt a
tizenkét méteres, négy és fél méteres jószág. Mindenki tisztában vele, hogy
miféle állatokat tartok, ezért az okosabbak nem húznak újat velem. Nem tudnak
beszélni, azonban a sajátos nyelvén megértem Őt. Tudom, mikor mit akar, s hogy
jelenleg mit gondol, avagy mit szeretne mondani.
- Királynőm – sietett utánam Jeffery, annak ellenére, hogy
állatkám nem igen kedvelte az idegeneket. – Ez nem jó ötlet. Nem hinném, hogy a
White király járt itt, és nem éri meg!
- Nem érdekel – másztam fel Drago hátára, pontosabban a rá
helyezett nyeregre, mivel a tüskéi nem teszik lehetővé, hogy csak úgy megüljem
Őt. Az ellenezések ellenére felrepültem a magasba, s szárnyaltunk a felhők
között. Drago színének köszönhetően beleolvad a környezetbe, mint a legtöbb
sárkányfajta. Hasított a szélben szárnyaival, majd kérésemre lejjebb
ereszkedett, mert embereket véltem felfedezni. Tartottuk a tisztes távolságot,
azonban a gyilkosok még így is észrevettek minket. Először még nem néztek fel
az égbe, de mikor a talajon nem láttak senkit, a felhőket kezdték kémlelni.
Öten voltak, gyalog. Merész ötlet volt erre vállalkozniuk, de még így is
megúszták. Mostanáig. Megláttak, így kénytelen voltam lecsapni rájuk.
- Drago – suttogtam, mivel tudtam, így is meghallja. – Vess
közéjük.
Az én kicsikém alacsonyon repülve vetett az ellengések közé,
kik meglepetten vették elő fegyvereiket. Pisztolyokat, késeket előrántva
próbáltak megölni, azonban nem számítottak tudásomra, s ezt kihasználva csentem
el tőrjüket, s szúrtam mellkasukba. Hamar végeztem mindegyikőjükkel, majd a
sárkányomat hívva mentem a Lipeta Sivataga Királyságba. Igaz, eredeti tervem
csak a gyilkosok meggyilkolása volt, és a legkedveltebb szolgálóim is így
tudták, de vakmerőségem a végtelenségig szaladt, így nem hagyhattam ki ezt a jó
lehetőséget.
Beléptem a Lipeta Sivataga Királyságba. Egyre forróbb lett a levegő, azonban
szerencsémre az égen fekete felhők gyülekeztek, így az idő egy kicsit enyhült.
Az utamon senkit sem véltem felfedezni, amit nagy sajnálattal véltem, mivel az
út hosszúnak, s unalmasnak tűnt.
Még pár nappal később is úton voltam, de mivel nem volt
papírom, nem tudtam értesítő levelet küldeni a palotámba. Nagy valószínűséggel
aggódtak értem, de ezek gondolatát elkerülve szálltam le Drago-ról. Körbenézve
pillantottam meg White-ék kastélyát, melyre rápillantva éreztem egy éles
fájdalmat, majd hasamat fogva estem össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése